Szülés utáni depresszió vagy baby blues? Így ismerd fel a különbséget!

A szülés utáni időszak egyszerre gyönyörű és megterhelő: a hormonok hullámoznak, a test gyógyul, a baba igényei folyamatosak, miközben az anya is új szerepbe születik bele. Nem csoda, hogy sok nő az első napokban sírósságot, fáradtságot és hangulatingadozást tapasztal. Ez a baby blues, a gyermekágyas érzelmi hullámzás természetes része, ami hamar el fog múlni. Ha viszont ez egy komolyabb, hosszabb és sötétebb szintre emelkedik, már szülés utáni depresszióról beszélünk, ami komolyabb segítséget igényelÖrdögh Csilla a HOPE pszichológiai szakmai vezetője, pszichológus, perinatális szaktanácsadó az alábbi cikkben igyekszik segíteni abban, hogy a két állapot közötti különbségek könnyen felismerhetőek legyenek.

A baby blues a szülés utáni időszak természetes velejárója, a nők mintegy 80%-ánál jelentkezik, általában a szülést követő 3–10. nap között, és 1–2 héten belül magától elmúlik. A hormonális változások, a kimerültség és a felelősség hirtelen megélése mind hozzájárulnak. Bár ijesztő lehet, a baby blues nem betegség, hanem átmeneti érzelmi érzékenység.

Ha azonban a sírás, a szomorúság, az üresség vagy az önvád nem csökken, hanem hetekig fennmarad vagy erősödik, illetve ha az anya egyre nehezebben tud örülni a babának vagy ellátni a mindennapi feladatokat, akkor már posztpartum depresszióról beszélünk. A szülés utáni depresszió a nők közel 20%-át érinti, és nem a gyengeség vagy „rossz anyaság” jele. Ez az egyik legfontosabb tévhit, amit érdemes elengedni.

A kialakulását hormonális, lelki és életkörülménybeli tényezők együttese okozhatja: korábbi depresszió vagy szorongás, nehéz szülésélmény, tartós alváshiány, párkapcsolati vagy anyagi stressz, kevés támogatás, a baba egészségügyi nehézségei, illetve a túlzott elvárások vagy a magány. A szülés utáni depresszió gyógyítható, és annál könnyebben, minél korábban ismerik fel. Ebben a terápiás segítség és a családi támogatás együtt adja a legerősebb védelmet.

A baby blues és a depresszió közti legfontosabb különbség, hogy míg a baby blues rövid ideig tart és az anya továbbra is képes örülni a babának, addig a depresszió tartós szomorúsággal, örömképtelenséggel, fokozott szorongással, kimerültséggel és kapcsolódási nehézségekkel jár. A depresszió megzavarhatja az anya-baba szinkront is, vagyis azt a finom idegrendszeri összehangolódást, amely a kötődés alapja. Ez azonban nem végleges: érintéssel, testközelséggel, babamasszázzsal, szoptatás-támogatással és elfogadó jelenléttel a kapcsolat megtartható és újrahangolható.
Baby blues esetén előfordulhat, hogy az anya egyik pillanatban sír, mert túl sok az inger, fáradt, bizonytalan, a következőben pedig meghatódik, amikor a baba rámosolyog vagy elalszik a mellkasán. Lehet, hogy reggel úgy érzi, „ezt nem fogom bírni”, estére mégis megjelenik benne a megkönnyebbülés vagy az öröm egy-egy apró pillanatban. Bár érzékenyebb, könnyebben kibillen, a hangulata hullámzik, és ezek az állapotok néhány nap vagy egy-két hét alatt fokozatosan enyhülnek, főleg akkor, ha pihenhet és támogatást kap.
Szülés utáni depresszió esetén viszont más a kép. Ilyenkor az anya napokon, heteken át ugyanabban a nehéz, nyomasztó lelkiállapotban van. Hiába alszik egy kicsit többet, hiába segítenek körülötte, nem érzi magát jobban. Lehet, hogy ellátja a babát, de közben belül üresnek érzi magát, és azt gondolja: „nem érzem azt, amit kellene”. Előfordulhat, hogy nem tud örülni a baba mosolyának sem, inkább bűntudatot él meg emiatt, és egyre inkább elhiszi magáról, hogy „valami baj van vele” vagy „nem elég jó anya”.
Egy másik különbség a mindennapok megélésében mutatkozik meg. Baby blues idején a nehézségek ellenére az anya általában képes kapcsolódni: meg tudja nyugtatni a babát, fel tud töltődni egy ölelésből, és vannak olyan pillanatok, amikor érzi a kötődést. Depresszióban ezzel szemben a legegyszerűbb feladatok is óriási erőfeszítésnek tűnhetnek, az anya-baba összehangolódás akadozhat, és az anya gyakran inkább túlél, mint megél.

A baby blues a változás természetes kísérője. A posztpartum depresszió viszont olyan állapot, amely segítségért kiált. Egyik miatt sem kell szégyent érezni: minden anya megérdemli, hogy legyen mellette valaki, aki érti, megtartja és kíséri ebben az érzékeny időszakban.