Magányosság és társadalmi elszigeteltség az anyaságban. Miért tűnik természetesnek, és hogyan léphetsz ki belőle?

A friss anyák jelentős része a szülés utáni hetekben vagy hónapokban magányt él át, még akkor is, ha szerető család veszi körül. „Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyedül leszek…”;“Nincs senki, akivel beszélhetek”; “A környezetem nem érti meg, min megyek keresztül”. Ez az érzés nem a szeretet hiánya, hanem egy egzisztenciális magány, amely akkor születik, amikor a világ hirtelen leszűkül kettőre: rád és a babádra. Nem csak az éjszakák és a nappalok, hanem a napok is összefolynak, és miközben a tested és a lelked gyógyul, egy olyan teher kerül rád, amelyet senki más nem él át helyetted. Ezt a „magányos felelősség” élményt a posztpartum szakirodalom a legtermészetesebb és leggyakoribb tapasztalatok között tartja számon, amelyről most Ördögh Csilla a HOPE pszichológiai szakmai vezetője, pszichológus, perinatális szaktanácsadó kicsit bővebben is mesél.

A magány biológiai, hormonális és evolúciós okokkal is magyarázható. A szülés utáni hormonális változások vagyis az ösztrogén és progeszteron hirtelen esése, az oxitocin- és prolaktinhullámok, érzelmileg rendkívül sebezhetővé tesznek. Evolúciósan pedig az anya-baba egység soha nem létezett elszigetelten: a nő körül mindig jelen volt a nagyobb család, a nőtársak, a közösség, a gondoskodás megoszlott. A modern anyaság ezzel szemben gyakran úgy néz ki, hogy az apa dolgozik, a barátnők elfoglaltak, a család földrajzilag távol, és a társadalom azt sugallja: „oldd meg egyedül”. A tested még mindig a régi, közösségi rendszerhez van programozva, miközben a külső környezet ezt nem biztosítja, így a magányérzés természetes, de fájdalmas.

A társadalmi elszigeteltség jelensége a mai anyaságban különösen szembetűnő. Egy amerikai felmérés szerint az anyák 38%-a napi 8 órát tölt el egyedül. Soha nem állt ennyi információ a rendelkezésünkre, mégis, soha nem éreztük magunkat ennyire egyedül. A social media torz valóságot mutat: minden karnyújtásnyi távolságban van, mégis szinte fényévekre, a friss anyák ragyogóan mosolyognak, a képeken és videókban minden tökéletesnek látszik. Te viszont magadban azt gondolhatod, hogy valami nincs rendben veled, körülötted, miközben csupán azt a természetes elszigeteltséget tapasztalod, amivel a legtöbben, hozzád hasonlóan, egyedül, egy képernyőt bámulva szembesülnek. Néhányan már elkezdtünk beszélni róla, és minden nő, aki kimondja, ahogyan valójában érzi magát, legyen az jó vagy rossz, vagy ahogy a leggyakoribb: ambivalens, a változást erősíti.

Hogyan lehet kilépni ebből a magányból? Nem feltétlen a „több társaság” a válasz, hanem a mélyebb kapcsolódás. Önmagaddal, a babáddal, és egy támogató személlyel, körrel, aki érzelmileg jelen van. Szuper, ha ez a párod, de lehet egy családtag, barát vagy akár egy szakember is, ha erre van szükséged. A baba az első társad: testtel, tekintettel, hangokkal és ritmussal kommunikál, és amikor ráhangolódsz, csökken a kortizolszinted, nő az oxitocin, az idegrendszered stabilabb, és a magány érzése oldódik! Az anya–baba szinkron bizonyítottan az egyik legerősebb antidepresszív hatású folyamat, és ebben például a babamasszázs megtanulása is nagy segítséget nyújt.

Emellett rendkívül fontos, hogy merj segítséget kérni. A szégyen és a „nekem ezt tudni kellene” belső monológja gyakran fenntartja a magányt, pedig a segítségkérés érettség és nem gyengeség. Keresd más anyák társaságát: a közös tapasztalatok gyógyítanak, és normalizálják az érzéseidet. Egy támogató szakember, legyen az perinatális szaktanácsadó, pszichológus vagy bárki, aki érti a gyermekágy nyelvét, jelenléte hetek alatt csökkentheti az izolációérzést. És persze, merj őszinte lenni a pároddal, ha ő is nyitott erre. Ne titkold el előtte, ha fáradtnak, gyengének, magányosnak érzed magad.

A pihenés szintén kulcsfontosságú: amikor túl fáradt vagy, az idegrendszer beszűkül, és a magány érzése felerősödik. Apró, de rendszeres pihenők, akár 10–15 perc csend vagy séta a friss levegőn, segítik az idegrendszer nyugalmát és a testi-lelki regenerációt. A természethez való kapcsolódás is rendkívül jótékony: a zöld környezet, a friss levegő, a természet hangjai és a növények ritmusa idegrendszer nyugtató hatású, és erősíti azt a belső ritmust, amely az anya és a baba testi-lelki összehangolódását támogatja.

Ebben az időszakban különösen megnő a szükséglet a bölcs női társaságra. Soha máskor nincs ekkora szüksége a nőknek az anyáskodásra, mint a posztpartum hetekben. A tapasztalt, megbízható nők jelenléte, tanácsa és egyszerű társasága nyugtató, megtartó erő, amely csökkenti a magány és a kimerültség érzését.

A magány az anyaságban nem téged minősít. Ezek a pillanatok nem kudarcot jelentenek, hanem azt, hogy ember vagy, hogy érzel, hogy hordozol, és hogy szükséged van másokra, ahogy minden anyának, minden kultúrában, minden időszakban. A kérdés nem az, hogy előjön-e a magány, hanem az, hogy kapsz-e támaszt, ami segít kijönni belőle. A HOPE ebben szeretne melletted állni, hogy az anyaságod ne egyedül legyen nehéz, hanem együtt legyen könnyebb.